A hatvanas évek végén a Timár Sándor vezette Bartók táncegyüttes zenészei és táncosai közül kerültek ki azok a fiatalok, akik erdélyi élményeik hatására az ottanihoz hasonló „táncházak” szervezésébe kezdtek Budapesten. Ennek a körnek a tagjaiból alakult meg a Muzsikás együttes, mely nemcsak a táncházmozgalom, de a Living Hungarian Folk Music című lemezsorozat beindításában is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Ezután már nem kellett sok, hogy a Muzsikás az erdélyi magyar paraszti muzsika első nagykövete legyen.
A világzene irodalma zenetörténeti jelentőségű alkotásként tartja számon a Muzsikás erdélyi zsidó népzenét tartalmazó Szól a kakas már című lemezét is. Ez azt mutatta meg, hogy a múlt század első felében létezett olyan magyar zsidó zene, amely sajátos jegyekkel rendelkezett az ismert magyar és zsidó népzenékhez képest egyaránt. Ugyancsak mérföldkőnek számított a Bartók Albuma is, melyen a népzenegyűjtő Bartók Béla élményeinek „rekonstruálásával” idézték meg a Bartók-művek ihletőit.
Harmincnyolc éves működése alatt a Muzsikás világszerte bebizonyította, hogy a magyar népzene azonos értékű az egyetemes zenekultúra bármely más műfajával. Ausztráliától Japánig, Dél-Afrikától Észak-Amerikáig, Új-Zélandtól Angliáig olyan rangos koncerttermekben lépett fel, mint a Royal Festival Hall, a Queen Elisabeth Hall, a Théatre de Ville, a Concertgebouw vagy a Carnegie Hall. No és olyan rangos fesztiválokon, mint a Sziget – melynek világzenei színpadán – annak rendje szerint – az együttestől elmaradhatatlan
Tóth Ildikó „Fecske” és Farkas Zoltán „Batyu” táncosokkal lépnek fel.