Ha jól tudom, ide éppen Japánból érkeztetek: melyik volt eddig a legkedvesebb turnéhelyszín, ahol megfordultatok?
TM: Hú, ez nagyon nehéz kérdés, mert mindig úgy vagyok vele, hogy éppen abban az országban, ahol vagyok, megpróbálom megtalálni a legjobb helyeket. Ma este ez Budapest és a Sziget.

Szarajevóban születtél, még sosem jártál korábban Magyarországon?
TM: Nem voltam itt korábban, de sokat tudok az országról. Ráadásul némi magyar vér is csordogál az ereimben, a nagymamám félig magyar volt, így egy kicsit én is az vagyok.

Elég nagy szünetet tartottatok a This Is War megjelenése előtt, miért volt erre szükség?
TM: Két évig készítettük ezt a lemezt, mielőtt belefogtunk három évig folyamatosan turnéztunk, muszáj volt kivennünk egy kis szabit, aztán Jared előállt pár számmal és utána kezdtük meg a felvételeket.

A következőre is ilyen sokat kell majd várni?
TM: Remélem, nem, de nehéz megmondani, mert addig fogunk dolgozni rajta, amíg teljesen készen nem lesz és ezt nem tudhatod meddig tart.

De mi lett azzal a több mint 100 számmal, amiből csak 12 került fel a lemezre?
TM: Azok örökre eltűntek, szétpukkantak valahol az űrben. Felvettünk néhány akusztikus számot is Jareddel, de még nem tudjuk mi lesz a sorsuk, hogy egyáltalán kiadjuk-e őket. Talán készítünk belőle egy gyűjteményt, de még korai lenne erről beszélni.

Sokáig tanultál hegedülni, szoktál még gyakorolni?
TM: Nagyon-nagyon sok évig, de mostanában egyre kevesebbet gyakorolok, bár előfordul, hogy a színpadon is előveszem.

Hogy történt egyáltalán, hogy beleszerettél a heavy metalba?
TM: Ez egy jó kis sztori. Valójában életem nagy részében hegedültem és egyszer egy barátommal lógtam, aki megkérdezte, hogy ismerem-e a Metallicát. Mondtam, hogy fogalmam sincs mi az, erre előkapta a gitárját és játszott pár számot. Odaadta a hangszert és lefogtam életem első akkordját. Amit akkor éreztem az leírhatatlan.

Most éppen kik a kedvenceid?
TM: Manapság egyáltalán nincsenek kedvenc zenekaraim, elektronikus zenét hallgatok DJ Shadow-t, Deadmau5-t. De persze ott vannak a klasszikusok, akik nélkül képtelenség létezni, mint a Led Zeppelin, a Pink Floyd, a Beatles.

Sosem érezted úgy, hogy csak Jared mögött asszisztáltok, hogy zenészként is kipróbálhassa magát?
TM: Egyáltalán nem, soha. Valamilyen szinten természetesen igen, hiszen ő írja a számokat, én pedig gitározok neki és így zenélünk együtt.

Tartottatok egy kis bemutatót az Artifact című dokumentumfilmetekből, amit megzavart egy furcsa csomaggal érkező férfi.
TM: Körülbelül 20 percet vetítettünk le belőle és ott jelent meg egy fickó, aki mindenkit jól megijesztett egy dobozzal, amiről azt hittük, bomba. De szerencsére nem történt semmi komoly, rosszabb is lehetett volna.

Mikorra lesz teljesen kész a film?
TM: Talán év végére, legkésőbb az év elejére elkészül. Aki megnézi, bepillanthat a Thirty Seconds to Mars életébe, minden benne lesz: hogyan készítettük a lemezt, a per, a fellépések, az emberek akik körülvettek minket, akik segítették a munkánkat.

Hogyan bírtátok a perrel járó megpróbáltatásokat?
TM: Nagyon nehezen, el sem tudom mondani mennyire örülök, hogy vége. Nem bánom, hogy megtörtént, mert még jobban inspirált minket a lemezkészítésben, az a sok akadály, amit akkor le kellett küzdenünk, még több erőt adott.

És mit vársz a mai fellépéstől?
TM: Nem várok semmit, csak játszunk és reméljük, hogy kiszakíthatjuk a közönséget egy pillanatra a realitásból és elfeledkeznek a gondjaikról.