Tegye fel a kezét az, aki ne hallott volna legendákat az Underworld fenomenális koncertjéről a 2009-es Heineken Balaton Soundon vagy ne futott volna bele valakibe, aki nem élete legszebb emlékeként tartja számon a brit elektronikus zene úttörőinek két évvel ezelőtti Balaton-parti jelenését? Talán ismertek valakit, aki nem ütközött még sosem Karl Hyle ázott belső monológjába egy átbulizott hétvégén? Felemelt kezek hiányában elfogadjuk, hogy mindenki ismeri Nagy-Britannia legfontosabb elektro-párosától, Karl Hyle-tól és Rick Smith-től legalább a Born Slippy című számot, és még véletlenül sem gondol B-vonalas vérszívásra, ha az Underworld jelenik meg headlinerként a Heineken Balaton Sound programjában, hanem kizárólag csodálatos emlékek villannak át az elméjén, amikor hozzájuk Magyarország legnagyobb buliját társítja. Idén nyáron minden fesztiválozónak lehetősége nyílik arra, hogy a Danny Boyle kultuszfilmjével, a Trainspottingal népszerűvé váló trace himnuszon innen és túl jobban megismerje a legújabb kori elektronikus zenei hullámnak a kilencvenes évek elején lökést adó, a kétezres években is folyamatosan aktív Underworldöt, és részese legyen annak a hipnotikus élménynek, amely az új évezredben A Hundred Days Off (2002), az Oblivion with Bells (2007) és a tavaly megjelent Barking című albumokkal csavarta el a rajongók fejét. A grandiózus, minden érzékszervet hatalmába kerítő tömeghipnózis idén nyáron Zamárdiban ragadja el ismét a közönséget, ahol az Underworld világában már otthonosan mozgó rajongók újra egy látványos koncerten élhetik át a Dubnobasswithmyheadman (1993) vagy a Second Toughest In The Infants (1996) legemlékezetesebb elszállásait. A Hyle-Smith páros szuggesztív grafikáival együtt préseli ki a maximumot a Heineken Balaton Sound közönségből, még egy lépéssel közelebb kerülve az örökkévalósághoz.